Claude Bernard nevéhez fűződik a belső környezet fogalma, miszerint az élő szervezet nem egy külső környezetben létezik, hanem egy folyékony belső környezetben (milieu intérieur).

Ezt a belső környezetet keringő folyadék alkotja, amely valamennyi szöveti elemet körülvesz. Ez a folyadék a nyirok, vagy plazma, a vér folyékony alkotórésze. Többsejtűekben ez a sejt közötti állomány. Ezen  belső környezet stabilitása elengedhetetlen  az élethez.

Homeosztázis során a szervezet a belső környezet állandóságára törekszik.

A homeosztázis az élettan legfontosabb alapfogalma. Maga a szó görög eredetű. Jelentése: "hasonló állapot".

homeo=azonos stasis=állapot

Definíció: Az élő szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége, amellyel önmaguk viszonylagos biológiai állandóságát biztosítják. (Wikipédia)

Egyszerűbben a homeosztázis egyfajta belső állandóság.

A belső állandóság azt jelenti, hogy egyes anyagok (nátrium, kálium, glukóz)bevitele megfelel az ürítésnek. Keletkezésük és lebomlásuk egyensúlyban van. A koncentrációk, egy adott határon belüli ingadozást mutatnak. Az élő szervezetek mint nyílt rendszerek, erre tökéletesen alkalmasak.

Tehát normál állapotban a szervezet összetevői dinamikus egyensúlyban(steady state) vannak. Az anyagmérleg pozitív és negatív összetevőinek algebrai összege zérus.

Claude Bernard szerint a belső és külső környezetre ható változások a szervezetet megzavarják. Ilyen változás a stressz, a hőmérséklet stb. A szervezetünkben működő rendszereknek folyamatosan alkalmazkodnia kell a változásokhoz a túlélés érdekében. Élettanilag a homeosztázist a belső kontrollrendszerek tartják fent.

A homeostaticus szabályozás negatív feed-back ként érvényesül. Tehát valamelyik rendszer kimenő eredménye visszahat a rendszer működésére. Ez olyan folyamat ahol a kontroll mechanizmus érzékeli a normától eltérő állapotot, és adaptív válaszként az egyensúly állapotához tereli vissza a folyamatot. A homeostaticus mechanizmusokat a formatio reticularis, a nyúltvelő, és a hypophysis ellenőrzi.

A szervezetnek arra az esetre is van stratégiája ha esetleg a homeosztázis fenntartása inkább hátrányos lenne. Ebben az esetben a homeosztázis felülíródik, kikapcsolódnak a kompenzációs reakciók. Ez főleg nagyobb megterhelés esetén jelentkezik, amikor  a kompenzációs reakció csökkentené a szervezet védekezési képességét. Például vészhelyzetben kikapcsolódik a vérnyomást szabályozó mechanizmus.

Ha a szervezetet ért terhelés túlságosan nagy, a szabályozó mechanizmusok nem elegek a homeosztázis helyreállításához. Ekkor kóros tünetek lépnek fel. Ilyenkor a normális állapothoz való visszatérés segít. Ekkor a homeosztázis helyreáll. Ha hosszabb ideig nem képes helyreállni, a változások betegségeket okozhatnak. A betegségek legtöbbször a kontrollmechanizmus hibájából erednek.